{{Blog.cim}}

A full-frame szenzoros Sony A7 III először kínál felső kategóriás autofókuszt és a profi világban megszokott sorozatfelvételi sebességet középkategóriás áron. A legtöbb felhasználásra ideális 24 megapixeles felbontáshoz alapérzékenységen remek dinamikatartomány, magasabb ISO-n pedig alacsony zajszint társul.

A Sony jó helyzetben van, ugyanis házon belül fejleszti a szenzort, ami ha lehet, akkor a tükör nélküli világban még fontosabb, mint a tükrösben. Itt ugyanis a szenzor felel az élességállításért, a fénymérésért, a folyamatos élőképért, ami újkövetelményeket támasztott vele szemben. Már az első A7-ben megjelent kulcselemként a szenzorra integrált fázisdetektoros élességállítási rendszer 117 mérőmezővel. Bőven akadtak azonban hiányosságok is. Az AF teljesítménye még így is elmaradt a tükrösökétől, lassú volt a feléledési idő, nagyon hamar lemerült az akku, a gépen belül készített JPEG-ek pedig jóval gyengébbek voltak a vártnál. Egy első generációs eszköztől azonban botorság lett volna tökéletességet várni. Alig több, mint egy év elteltével (ami szokatlanul rövid termékciklust jelent ebben a szegmensben) megjelent az A7 II, amely számos újdonságot hozott. A legfontosabb az öttengelyes szenzor mozgatásos stabilizátor megjelenése volt, amelyből azok a fotósok is profitálhattak, akik különféle idegen objektíveket használtak a Sony kamerákhoz átalakítók segítségével.(Ilyen fotósok pedig jócskán vannak, a tükör nélküli kamerákra ugyanis remekül adaptálható szinte mindenféle régebbi objektív, így ahol nem követelmény az automatikus élességállítás, hihetetlenül széles lehetőségek nyílnak meg.) 

AII-es modellben jóval gyorsabb lett az AF, finomítottak a tárcsák és a gombokelhelyezkedésén is, és masszívabb is lett a váz is. Idő közben három tagúra bővült az A7 termékcsalád: az S betűs változatot magas érzékenységű fotózásra és videózásra fejlesztették, az R betűst a magas felbontásigényű feladatokra, a sima A7 pedig megmaradt általános célú modellnek. Az A7 II-vel úgy tűnik, hogy meg lehetett elégedve a Sony, ugyanis kicsit több, mint három év után, 2018.februárjában cserélte csak le a számos újdonságot hozó III-as modellre.

Újdonságok

A legnagyobb fejlődés a képszenzorban keresendő. Bár a felbontás maradt a 24 megapixel (ami nem is baj), a 117 fázisdetektoros AF-mező helyett 693-at kapunk, ami jelentős előrelépés. Javult a szenzor dinamikaátfogása és alacsonyabbak lettek a magas ISO-s zajszintek is. Ez egyrészt a BSI (hátsó megvilágítású) felépítésnek köszönhető, másrészt a Dualgain kialakításnak, amely külön erősítőt alkalmaz az alacsony és a magasabb érzékenységekhez. A sorozatfelvétel a duplájára gyorsult, a 10 kép/s (folyamatos élességállítással) még a profi fényképezőgépek között is erősnek számít. 

  Az előd modellben alkalmazott akkut az A7 III-nál lecserélték az erősebbik változatra, így nagyjából duplájára (610-710 kép) növekedett az egyetlentöltéssel készíthető képek száma. Ezzel a Sony egy jelentős gyengeséget orvosolt. A szimpla kártyafoglalatot dupla váltotta fel, azonban csak az egyik slot támogatja a gyorsabb, UHS-II buszsebességet. A kezelőfelületen is számos újdonság található: kényelmes és jó helyre is került az AF-mező választójoystick, a képernyő érintésérzékeny lett, habár eléggé behatárolt az érintéssel vezérelhető funkciók száma. Szélesedtek a személyre szabási lehetőségek is. 

Az immár különálló AE-lock és AF-on gombok számos kezelési módozatot engednek, így mindenki az ízlése szerint állíthatja be az AE és AF funkciókat. Remek újdonság az USB 3.1-es Type C aljzat, de van mellette hagyományos Micro B is, így a kamera szinte bárhol tölthető és táplálható is. Sajnos azonban csak USB-töltőt kapunk az alapcsomagban, így az akku csak a kamerában tölthető. Ez nem csak azért kényelmetlen, mer nem tudunk egyszerre tölteni és fotózni is, hanem azért is,mert az USB aljzatokat takaró gumifedél a sok nyitogatástól idővel deformálódhat és így nem tudja betölteni a szennyeződés és nedvesség elleni védőfunkcióját. Külön természetesen vásárolható önálló akkutöltő, ami nagyjából 33 000 forintos plusz beruházást jelent.

Autofókusz és kezelhetőség

A napi használatban leginkább az autofókusz gyorsasága és megbízhatósága, valamint a fényképezőgép kezelhetősége határozza meg a felhasználói élményt. A 693 AF-mező gyakorlatilag a képmező teljes egészét lefedi, ami nagyon-nagyon kényelmes, különösen ha mozgó témára kell élességet állítanunk. A téma követése közben persze a téma is vándorolhat a keresőben, az egész a széleknél elhelyezkedő mezőknek hála, a rendszer ilyenkor sem veszíti el a fókuszt. Választhatunk egyetlen apró mezőt, egy nagyobb, tologatható területet vagy teljesen automata módot, illetve témakövetés (Lock On) módot, amelyben a kamera rögzíti és egy prediktív algoritmus segítségével követi a témát, mozogjon az akár a térben előre vagy hátra, illetve a képmezőben fel-le vagy jobbra és balra. 

Ez talán a leglátványosabb mód, a téma az exponáló gomblenyomásával rögzíthető, innen kezdve a zölden felvillanó AF-mezők mintha a témára tapadnának és követik azt. Ez nem csak a klasszikus követő AF-es mozgótémák esetében hatásos. Akkor is jól jön, ha valaki egy AF-mezővel szeret dolgozni és az élesség rögzítése után mindig újra komponálja a felvételt. Az eredmény gyakran a kamera ide-oda rángatása, mert ha a téma csak egy kicsit is elmozdul az élesség síkjából, kezdhető előröl az egész. Nos ezt remekül válthatja ki a Lock On mód, nyugodtan kereshetjük a megfelelő kompozíciót, az élességállítórendszer a téma és a fotós minden mozgását leköveti. A működése nagyon hasonló ahhoz mint amit a jóval drágább A9-ben alkalmaztak.

Nagyon hasznos az Eye AF, amely meglepően jó hatékonysággal követi a téma szemét és élesít rá, így nagy fényerejű objektívekkel is kényelmes lehet a munka és ritkábban fordul elő a tipikus hiba, hogy a szem helyett mondjuk az orrhegy vagy a homlok lesz éles. Az elődmodellhez képest jelentősen gyorsult az AF sebessége is. Abszolút értékben és a tükrös vagy tükör nélküli kategóriatársakhoz viszonyítva is kiemelkedő az eredmény. A Sony szerint kétszeres a növekedés az A7 II-höz képest, ami a próbák alapján nagyjából hihető is. 

Az ergonómiában pozitív változást hozott a kicsivel szélesebb markolat, a plusz gombok és az AF-mező választó joystick. A kezelés immár jobban hasonlít a profi kamerákéhoz, mint egy hobbigépéhez. Az elektronikus kereső felbontása azonban mindössze 2,4 millió képpont és habár képismétlési sebessége, a kijelző fényereje és nagyítása remek, felbontása láthatóan kisebb, mint amit az A9-nél láttunk. Zavarónak azonban nem nevezném, még egy jó DSLR-kereső használta után sem. A hátoldali LCD fényereje azonban közvetlen napfényben láthatóan kevés. Ennek az az oka, hogy ennél a gépnél nem a fehér pixeleket is tartalmazó RGBW, hanem a hagyományos RGB elrendezésű LCD-t használták. A személyre szabhatóság kivételesen jó. Nem csak az Fn és C gombokfunkciói választhatók ki szabadon, hanem szinte az összesé. Ráadásul komplexbeállítások is a gombokhoz rendelhetők, így némi előzetes programozás után egyetlen gombnyomással válthatunk egy teljesen más szituációra optimalizált beállításkészletre. A három független vezérlőtárcsa manuális módban is remekhozzáférést ad a három kulcsparaméterhez, az expozíciós időhöz, a rekesznyíláshoz és az ISO-hoz. Ráadásul a gombok külön-külön paraméterezhetők a fotó, a videó és a visszajátszási módokhoz. A dedikált korrekciós tárcsa használata azonban ízlés kérdése, akinek nem áll jól kézre, az nyugodtan hozzárendelheti ezt a funkciót az első vagy a hátsó tárcsához.

Videózás és extrák

Videós szempontból az A7 III kifejezetten erős. A 4K videót a szenzor teljes szélességében rögzített magasabb felbontású anyagból állítja elő túlmintavételezéssel, így teljes mértékben kihasználhatók a nagy látószögű objektívek és képminőség is kitűnő. A megkötés annyi, hogy a kamera ezt csak24p képismétléssel tudja, 30p-be kapcsolva már egy kisebb cropból rögzít, ilyenkor 1,2-szeres gyújtótávolságszorzót kell figyelembe venni. A gyors kiolvasásnak köszönhetően nem jellemző a rolling shutter effektus megjelenése, habár nagyon gyors mozgásoknál azért számolni kell vele. Az intenzív utómunkát tervezők számára van S-Log gammabeállítás, a manuális expozícióbeállításhoz és élességállításhoz pedig megkapjuk a szokásos segítségeket. Az autofókusz jól használható videózás közben is, egyáltalán nem jellemző rá a keresgélés, még kevesebb fényben, illetve ellenfényben is jól működik. Bár videózásnál jóval kevesebb beállítási lehetőségünk van, mint fotós üzemmódban.

Extra funkció a már a korábbi Sony kamerákban is jól működő WiFi rendszer. Habár a Sony okostelefonos távvezérlő appja nem a legjobb a mezőnyben, az A7 III képes egy Wi-Fi hálózatra csatlakozva számítógépükre vagy közvetlenül egy FTP szerverre tölteni az elkészült képeket, amire más kamerák csak százezerforintos vagy még drágább kiegészítőkkel képesek.

Képminőség

A relatíve alacsony felbontás és a legfrissebb szenzortechnológia párosítása remek képminőséget ad, akár az alacsony érzékenységeket, akár a magasakat vizsgálva. Alapérzékenységen a dinamikatartomány a kategória legjobbjai közé tartozik, így RAW formátumba fotózva elég tághatárok között húzogathatjuk a tónusokat, Ehhez azonban érdemes tömörítetlen RAW mentést választani a menüben. A közepes érzékenységtől fölfelé egyértelműen alacsonyabb zajszinteket kapunk, mint az A7 II esetében. A különbség RAW formátum mellett JPEG-ben is megmutatkozik. Nem csak a zaj és így zajcsökkentés erőssége lehetett alacsonyabb, de fejlesztettek a gépen belüli képfeldolgozáson is, így akár alacsony, akár magas érzékenységeken fotózunk, nagyon szép és részletgazdag JPEG-eket kapunk. Sajnos gépen belüli RAW-konvertálásra nincs lehetőség.

ISO 5000

ISO 6400

ISO 320

ISO 640

ISO 1000

ISO 100

ISO 100

ISO 1250

Verdikt

Figyelembe véve az összes jellemzőt, és persze a konkurens termékeket, kijelenthető, hogy jelenleg a Sony A7 III az egyik legsokoldalúbb full-frame kamera a szegmensében. Vannak természetesen gyengeségek is. A gombok, a menük és a tárcsák reagálási idejében tapasztalható egy pici fáziskésés. Csak annyi, ami nem akadályozza a használatot, általában nem is okoz idegeskedést, mégis érzékelhető. Ez egyáltalán nem jellemző ebben a kategóriában. Hiányzik a rendes akkutöltő az alapcsomagban és visszalépésnek tekinthető a kisebb fényerejű LCD képernyő. Habár az A7 III váza masszív és időjárásálló szigetelésekkel is rendelkezik, van nála jobb is ezen a téren.

A kulcstényezőkben, azaz a sorozatfelvételben, az autofókuszban, a képminőségben és a videós jellemzőkben azonban a Sony A7 III elég erős ahhoz, hogy a full-frame kamerák alsó vagy amatőr kategóriájában a legerősebb versenyző legyen. Ennek megfelelően lőtte be a Sony a kamera árát is. A két nagy vetélytárs, a Canon EOS 6D Mark II és a Nikon D750 áránál nagyjából 200 000 forinttal drágábban kapható, de még így is jóval olcsóbb, mint egyel feljebbi kategória egymillió forint fölötti profi gépei, a Canon EOS 5D mark IV és a Nikon D850. A képességeknek megfelelően tehát nyugodt szívvel ajánlhatjuk azoknak az amatőröknek, akik nem szeretnének egyetlen váz paraméterben sem kompromisszumot kötni, vagy azoknak, akiknek legalább olyan fontos a videózás, mint a fotózás. Rajtuk kívül azoknak a profiknak is ajánlhatjuk, akik nem igénylik az A9 20 kép/s-os sorozatfelvételét vagy az Alpha a7R III 42 megapixelesfelbontását.

Kiknek ajánljuk:

• azoknak, akiknek egyformán fontos a fotózás és a videózás
• olyan amatőröknek akik egy igazán sokcélú kamerát szeretnének
• akiknek kiemelten fontos a full-frame képhatás
• azoknak a profiknak, akik általános célú eszközt keresnek
• akik az A9 mellé keresnek backup vázat
• akik magas érzékenységen is jó képminőséget várnak
• akik felső kategóriás autofókuszt szeretnének középkategóriás áron
• akik szívesen használnák régebbi objektívjeiket egy mai vázon

Kiknek ajánlunk mást helyette:

• akiknek a gyors mozgásokhoz kevés 10 kép/s-os sorozatfelvétel
• akiknek fontos az ultramagas felbontás
• akik rendszeresen fotóznak piszkos, nedves környezetben

A cikk frissítve: 2025.01.22. A Sony A7 III és a hozzá való objektívek megvásárolhatók a Tripontnál!